Először sokszor olyan általánosságokra gondolunk, amit már a nagyszüleinktől is hallottunk: egészség, szeretet, jólét. De ha részletezzük mit is jelentsen az az egészség és mivel járjon, miben álljon a szeretés és szeretve levés, és mit is foglaljon magába a jólét, máris egy csinos kis listát össze tudunk hozni, és még nem kezdtük el sorolni a mindennapi apró-cseprő kis dolgokat, pedig azok is igazán magukkal tudnak ragadni minket. Honnan ered vajon ez a rengeteg vágy, gondolkodtál már rajta?
Szóval tegyük fel iszonyúan vágysz egy kis csokira. Sőt őszintén szólva jöhetne egy kis pogácsa, meg egy kis fagyi vagy süti is - a listát tetszőlegesen behelyettesítheted az aktuális favoritokkal. Közben meg arra is vágysz hogy jól érezd magad a bőrödben, hogy egészséges legyél, tele energiával és lendülettel, tökéletes testben, talán pár kilótól is szívesen megválnál. De vajon bármikor bármennyi vackot megenni, kicsattanni az egészségtől és tökéletes testben élni lehet egyszerre? Te találtál már hasonló bukfencet a vágyaidban?
Na most nem arról fogok írni hogy mire ne vágyjál, sem arról hogy mennyire mesterségesek ezek a vágyak (például hogy hogyan kellene kinéznünk), hanem arról hogy miért VAN létjogosultsága mindnek.
Minden vágyad ered valahonnan, mind mögött ott van egy ki nem elégített szükséglet. Valami, amire SZÜKSÉGED VAN. Szóval ha már eljutottál odáig hogy racionalizáld a vágyaidat, és épp készülnél aszkétaként vasakarattal lemondani valamiről, esetleg jó mazochista módjára önostorozásba fognál amiért ilyen ostoba vágyaid vannak, szerintem gondold át újra: mire van szükséged?
József Attila verse jtu eszembe erről a magam felé fordulós érzésről:
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyûlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
/Reménytelenül, részlet/
Mire vágyik vajon az a szív, és honnan várhat beteljesülést? Valakitől? Valamitől? Vagy magától? Én az utolsóra tenném le a voksom, ki szeretne mindig másoktól függeni, pláne ha egzisztenciális ügyekről van szó - Te szeretnél?
Ott van benned a hiány, a fájdalom, a szényen, a mélyen eltemetett szenvedés, és ott az a kínai Nagy Fal amit azért építettél köréjük hogy ne kelljen nap mint nap ebben a Mordorban élned. Kétség sem fér hozzá, ez egy fontos túlélő módszer, csak egy idő után lehet hogy eljutsz arra a pontra hogy nem túlélni szeretnél, hanem élni. Ha így van, ideje hogy randit beszélj meg az elfalzott résszeiddel.
Hogy jönnek ide a vágyak? Hát úgy hogy egy csomó vágy gyökere átnő a fal alatt, és abból a fájdalomból táplálkozik, ami gondosan el van kerítve. Ha megismered a fájdalmad természetét és találkozol a hiánnyal amiből fakad, elkezdheted betölteni. Igen, te. Mert ha sikerül betöltened az űrt, végre az a valaki vagy valami amitől ezt a funkciót vártad, az amire folyton vágysz, nem lesz már többet létszükséglet, nem lesz már kényszerű függés. Az ilyen hiányokból táplálkoznak azok a vágyak, amik olyan irányba visznek amerre valószínűleg egyáltalán nem akarsz menni: boldogtalan kapcsolatokba és önrömboló tevékenységekbe. De nem te vagy a hibás és nem is a vágyak, sőt: utóbbiak éppen az elásott
Neked milyen vágyaid vannak? Honnan erednek?

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése