Már egy ideje nem ment jól a mászás, fejlődés, sikerélmény nulla, és ilyenkor elég valami egészen triviális tényező hogy becsöngessen a mumus: a motiváció elvesztése. El is érkezett a nincs-kedvem-elindulni-edzeni nap, és tudtam hogy ha nem veszek erőt magamon, elindulhat a lavina. Egyetlen edzést kihagyni önmagában nem tűnik veszélyesnek, de erősen növeli az esélyét hogy a következő alkalommal még kevesebb motivációm legyen az indulásra, ellenben még több kifogásom a maradás mellett. Ez pedig haljamos további lavinák sorozatát elindítani, amik aztán egymással versengve rombolhatnak. Például hirtelen kedvem támadhat valami kajával vígasztalni magam, mindnegy csak ártson jeligére, amitől biztosan nem leszek jobban de legalább az önértékelésemet is elkezdi romba dönteni. És tessék, már tocsogok is az önsajnálat mocsarában, ahelyett hogy vidáman szökdécselnék az utamon.
Pár évvel ezelőtt egy ilyen helyzetben az első adandó alkalommal csúsztam volna lefelé. Most meglepően jól veszem az akadályokat: csak EGY edzést hagyok ki (vegy egyet se), csak bizonyos határokon belül maradva eszem felesleges dolgokat, és közben folyamatosan reflektálok magamra. Az eredmény pedig vitathatatlan életminőségbeli fejlődés.
Valami változott, valami állandóan változik. Tanulok a hibáimból, tanulok a sikereimből és idővel egyre jobban kiismerem saját magam, az úton maradásom csínját-bínját a testi és lelki bökkenők közepette.
Ez a folyamat visszatekintve egy nagyon izgalmas kaland, saját, egyéni célokkal, akadályokkal és megoldásokkal. Abban hiszek hogy minden út egyedi, csak te magad találhatod meg a neked legjobb megoldásokat, szóval a tutimegmondásnak nem sok értelmét látom. A megéléseink megosztásából viszont ki-ki kiszemezgetheti a számára éppen hasznos morzsákat: motivációt, tökrüt, mentővet, új perspektívát. Egy védett csoportfolyamatban meg aztán igazi csodák tudnak történni, de ez egy másik bejegyzés témája lesz.
Most egy listát hoztam azokról a tapasztalatokról, engem hogyan támogat a sport, az önismeret és a tudatos táplálkozás hármasa az utamon. A legutóbb egy dötő pillanatban egy kérdés mutatta az irányt:
minek az EREDMÉNYÉRE vágysz igazán? Nagyjából ez a lista jutott eszembe, és máris a sztrádán találtam magam:
1. Amikor a motiválatlanság mumusára fittyet hányva felemelem a seggem hogy mozogjak valamit:
- addig se gondjaimon kattogok, kipucolom és felrázom magam, hogy újra és újra szembe tudjak nézni a kihívásokkal. Kikapcsolom a folyton túlpörgő agyam, nő az önértékelésem, a szellemi teljesítményem és remek tükröt is kapok a világomról, ami irtó hasznos tud lenni az önismereti munkában. (Vagy utálhatom magam amiért nem indultam el.)
- kevésbé jut eszembe hogy valami nyűgömet vacak kajákkal kompenzáljam, mert hát kevesebb nyűgöm lesz. Folyamatosan tapasztalom, hogy a sportteljesítményemmel mennyire összefüg hogy mit eszem, ami további erős motivációt ad a tudatos táplálkozásra. (Ha a punnyadást választom, a hirtelen felszabaduló idő és önmarcang remek apropója lehet az önszabotázsnak.)
- teszek valamit az egészségemért, azért hogy a testem folyamatosan fel- és újáépítse magát (a másik opció hogy leépíti: ugyanis ami nincs használatban az elkerülhetetlenül leépül). Jó a keringésemnek, az emésztésemnek, és a méregtelenítési folyamatokat is felpörgeti, javul a közérzetem.
2. Amikor éppen annyit és éppen azt eszem amire valóban szükségem is van:
- a közérzetem, a kedvem és a szellemi teljesítményem is toppon van, plusz több energiám is lesz, mert a szervezetem hatékonyabb működésre kapcsol. (Az össze-vissza kajálás után redszerint beköszönt a fáradtság, a rosszkedv, a nyűglődés, és a sav-lúg egyensúly felborulását is megérzem).
- a rendelkezésemre fog állni a kellő üzemanyag a maximális sportteljesítményhez, a regenerációhoz és izomépítéshez szükséges tápanyagokkal együtt, plusz minimalizálom az emésztőrendszeremre rótt terhelést, és minden energiámat a céljaim elérésére használhatom.
- a lelki folyamatiaimra is nagyobb rálátásom lesz, mert a kiegyensúlyozott, mértéktartó étrend tisztán tartja a tudatom. (Ellenkező esetben jöhet a kajakóma.)
- abban a testben élhetek, amivel elégedett vagyok. Nem ezt tartom a leglényegibb dolognak, de kár lenne tagadni hogy foglalkoztat és örömömet lelem benne. Ezt a pontot írhattam volna a mozgáshoz is, sőt az önismeretet sem lehet kihagyni a befolyásoló tényezők sorából, de talán mégis a bevitt tápanyagok függvénye leginkább.
3. Amikor megállok egy pillanatra és MAGAMRA figyelek:
- megérthetem, miért nehéz változtatnom a rossz szokásaimon, mire lehet valójában szükségem amikor a spájzot stírölöm vagy rám tör a mitoválatlanság, és kigyomlálhatom az önszabotáló folyamatokat, amik meggátolnak a céljaim elérésében. (Vagy ráfoghatom a körülményekre hogy minden szar, és szar is marad.)
- a (ritkán) felbukkanó betegségek eredőjére is rábukkanhatok, és a lelki oldalon is támogathatom a gyógyulásom. Na ezzel is van pár meggyőző tapasztalatom ami elég okot szolgáltat a belefe figyelésre.
Te minek az eredményét szeretnéd?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése